London-Egy új élet kezdete
A nevem Amber,Rómában élek a családommal.Az életem egy nagy káosz... barátaim nincsenek,a suliba piszkálnak és csúfolnak.Nagyon sokat könyörögtem anyuéknak,hogy hadd lehesseg magántanuló.Apu meg is engedte,de mivel anyu viseli a nadrágot ő döntötte el a sztorit szóval nem. Apu nagyon jó fej,csak a munkája végett sokat utazik és alig látom.Anya csak arra hajd hogy belőlem kitűnő modell legyen,ezzel nincs is gond,hisz imádok modellkedni,de anyával néha elszalad a ló.De mostmár kezdjük a történetet.
Reggel minden a megszokott kerékvágásban történt.Felkeltem,megreggeliztem és megmosakodtam. Minden reggel minimum fél órát töltök a ruhásszekrény előtt,mivel nem tudom eldonteni,hogy mit vegyek fel.5 perc alatt felkenem az alpsminket és kivasalom a hajam,majd elköszönök anyától és indulok suliba.Amiko a kapu elé érek elkap a gyomorgörcs,hogy ma mi lesz az amivel megaláznak. Elindulok befelé,amikor egy lány,aki történetesen az oviban a legjobb barátnőm volt,felbuktat.
-Remek....-felkelek,felszedem a füzeteim a földről,leporolom magam és indulok órára.Bejön a tanár.Jön a megszokott,a névsor olvasás és a mai anyag diktálása.Az óra gyorsan elszáll,mivel imádom a matek órát.A másik órán bejelenti a tanár,hogy az utolsó két óra elmarad.Ebéd idő van.Félek , hogy ki mit fog beszólni,így gyorsan megtöltöttem a tányérom és mentem a vécébe.Tudom gusztustalak,de csak itt tudok nyugattan enni. Viszont,az utolsó saroknál rám borítják az ételt.Én sírva szaladok a mosdóba,hogy kimossam a felsőmből a foltot.
Kisíkáltam,majd mentem haza.Amikor haza értem nagyon boldog lettem.Apu 1 hónap után haza jött.Anyu meg egy erőltett mosolyt mutatott.Kicsit megijedtem.
-Mi a baj anyu?-kérdeztem.
-Kincsem...-kezdett bele apu.
-Ugye nem akarsz megint elmenni?-kérdeztem.
-Nem errő szó sincs!
-Na szóval.Kaptam egy álláslehetőséget Londonba.
-De mi ebbe a gond?
-Az hogy el kell költöznönk.
-De ez nagyszerü!-kiáltottam.
-Szóval örülsz?
-Persze...Mikor indulunk?-kezdtem pattogni.
-Holnap után,szóval holnap nem mész suliba.-mondta anya majd megetrítette az asztalt,és nekiláttunk enni.Másnap sürögtünk-forogtunk a ház körül.Elköszöntem mindenkitől.Az osztálytársaim amikor megtudták,hogy Londonba költözünk,gyilkos tekintettel néztek rám,de nem igazán izgatott.Este izgatottan aludtam el,majd 2 óra izgés-mozgás után elaludtam.
-Jó reggel kincsem!-jött be apa egy tálca reggelivel.Ilyet csak kivételes napon szoktam,és a mai nap kivételes is.
-Köszi a reggelit,de egy falat se jön le a torkomon.
Pedig addig nem indulunk,amíg nem ettél!-jött be anya e szavakkal.
-Na jó.adtam meg magam,majd nekiláttam a melegszendvicsnek.Délben elindultunk.Az útból semmire se emlészem,mert átaludtam az egészet. Amikor megláttam a házunkat elállt a lélegzetem.De most jön a java.